Blog
Vízkereszt, vagy amit akarunk


A Vízkereszt hagyományai a régiségben

(megjelent a MAGISZTER c. pedagógiai folyóiratban)

A téli ünnepkör egyik jeles, de az ünnepek „hierarchiájában” manapság már kevésbé hangsúlyozott – és emiatt talán különösen is érdekes – napját, a Vízkeresztet járjuk körül ezúttal.

A Vízkereszt a katolikus egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű (epiphania: feltűnés, megnyilvánulás), január 6-án megtartott ünnepének a magyar neve. A régiségben hívták Szentkeresztnek, de „tizenkettedik napnak” is, utalván a tizenkét napig tartó karácsonyi ünnepkör lezárására. Az epiphania a pogány görög kultuszokban az istenség megjelenését, és annak évenkénti megünneplését jelentette.

Az ünnep történelmi és szakrális háttere

A népi vallásosság, a „kozmikus kereszténység” egyik sajátos jegyhatárán, a Bak-Vízöntő váltáskor, január 6-án fejeződik be a Fény-Krisztus születését (Molnár V.) valóságosan átélő, szertartásokban és rítusokban gazdag karácsonyi ünnepkör. E nap egykoron évkezdő nap volt, mert e napra tették Jézus születését, de a különféle naptárreformok miatt jó ideje már január 6-a nem az évkezdet és a Születés ünnepe. Boldogasszony havában, januárban, e nap azonban visszautal a téli napforduló ősi ünnepének eseményeire.

Vízkereszt napján lezárul a visszatérő fényt köszöntő szent idő (egyúttal analógiásan a Vízöntőbe lépünk át), és kezdődik az „ördögnek szánt”, profán idő: a Farsang, a maga féktelen, tomboló, feszítő életkedvével.

A Vízkereszt a római katolikus egyházban elsősorban Jézus megkeresztelkedésének (vízbe merítkezésének) ünnepe, a magyar néphagyományban pedig a háromkirályok ünnepe.

A keleti egyházban Krisztus születésének napját ünneplik e napon már a 3. századtól. A nyugati egyház viszont a 4. században a Sol Invictus („Legyőzhetetlen Nap”) pogány ünnepével hozta a Születést egységbe, ezért Mithras napisten születésnapjára, december 25-re tette az ünnepet. Így az Epiphania is új jelentést kapott: a háromkirályok Krisztus-imádásának lett az ünnepe a római egyházban, míg Keleten Jézusnak a Jordánban történő bemerítkezését, megkeresztelkedését ünnepli. Róma azonban hamarosan hozzácsatolta az ünnepéhez a megkeresztelkedés emlékezetét is, akárcsak a kánai menyegző csodáját, mondván, e három evangéliumi esemény Jézus epiphániái, azaz istenségének első megnyilvánulásai.

Január 6-án három szokás élt a magyar nép körében:

– a vízszentelés liturgiája a templomban az ünnep vigíliáján (előestéjén),

– a házszentelés hagyománya az otthonokban, és

– a háromkirály-járás, háromkirályozás a falu házainál.

A 21. századi magyar társadalom életében a vízszentelés hagyománya változatlanul jelen van a katolikus egyházban. A házszentelést azonban már általában csak faluhelyen, idősebb hívek körében végzik a katolikus papok (alig van rá igény), a háromkirályozás pedig legfeljebb hagyományőrző rendezvények színpadára, ill. jó esetben óvodai-kisiskolai közösségekbe szorult vissza. A „nép” életéből végleg eltűnt – akárcsak a hagyományos értelemben vett „nép”, a parasztság is…

Vízszentelés

A vízszentelés Jézus megkeresztelkedésére utal. Az ünnep előestéjén megszentelt vízből a hívek is vihettek haza az otthonaikba. A megszentelt víznek gyógyító- és varázserőt tulajdonítottak. Nemcsak a magyar néplélekben, de az emberiség egyetemes, kollektív tudatában is, a víz a tisztaság, a világosság szimbóluma. A sötétség antitéziseként jelenik meg az emberi tudatban, ezért a tiszta víz mindig pozitív jelkép, ellentétben a zavaros vízzel. Különösen a hideg víz az alapvető tisztaságjelkép (sugár, ragyogás). A magyar hagyomány szerint Vízkeresztkor a vizek aranyossá válnak, mert Jézus ismét bemerítkezik a habokba. A forrásvíz is csodatevő erővel rendelkezik, amely az égi erőnek, az életnek és az igaz hitnek is a jelképe a magyar folklorisztikában. Élet, tudás, hatalom, boldogság, tisztaság, lélek, tudás, kegyelem: mind-mind jellemzőek a víz, a forrásvíz jelképiségére. Emiatt nem csodálkozhatunk azon, miért tartotta a régi ember fontosnak, hogy a megszentelt vízzel maga is „megszentelje” az otthonát, családtagjait, állatait, földjét, értékeit. A szenteltvíz, mint az egyszerű ember legalapvetőbb, keze ügyében megtalálható szentelmény, bölcsőtől koporsóig fontos szerepet játszott a mindennapokban. A víz tisztító és gyógyító erejében való hit volt már az ősi mágikus eljárások alapja is, és áthagyományozódott ez a kereszténység időszakára is. Ember és állat egészségért, a gonosz szellem távoltartásáért, és főleg Isten áldásáért kapott a frissen szentelt vízből kisgyermek, asszony, férfiember, jószág, de még a föld is. Tettek belőle (vagy szentelt sóból!) az újszülött vizébe, gyermekágyas asszony fekhelyére, meghintettek vele menyasszonyt, vőlegényt, de a haldoklót és az eltávozottat is. Fejfájás ellen is jó volt, meg orvosságként a betegeskedőnek, de Szegeden még a kenyértészta is kapott belőle néhány cseppet. A szenteltvizet néhol háromkirályok vizének is nevezik Vízkeresztkor.

Házszentelés

A házszentelés vagy házáldás, más néven a koleda, koledálás (szláv) gonoszűző cselekedet a néphagyományban. A pap karingben és fehér stólában, a keresztkútból merített szenteltvízzel meghinti a ház (lakás) helyiségeit, és az ajtó szemöldökfájára szentelt krétával felírja az aktuális évszámot és a háromkirályok (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) nevének kezdőbetűit, 2012-ben ezt: 20+G+M+B+12. A napkeleti (három-)királyok egyébként az utasok, úton járók, vendégfogadósok védőszentjei voltak a népi vallásosságban.

Egyes vidékeken a házszentelést annak lakói oldják meg a templomból hozott friss szenteltvízzel, áldó imádság kíséretében: „Őrizzen meg a jó Isten minden szerencsétlenségtől.” Vagy: „Négy evangélista álljon a négy sarkára, hogy a gonosz sátán meg ne kísérthesse.” A néphit szerint ez megvédi a házat és a benne lakókat az ártó szellemektől, boszorkányoktól, villámcsapástól és minden egyéb bajtól. A GMB (vagy CMB) más értelmezés szerint a Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”) áldásformula kezdőbetűi.

Régebben ez a nap egyfajta „népszámlálás” is volt: a hívőket ekkor lajstromozták, és ekkor fizettek „lélekpénzt” a papnak és a kántornak. Egyes vidékeken nem(csak) pénzzel, hanem élelmiszerrel, háziállattal is fizettek a papi személyeknek.

A Nyitra megyei Menyhén, Béden és Szalakuszon egész kompánia végezte az énekes liturgikus szertartást: a pap, a kántor, a három falu egyházfia és két ministráns gyerek. A házat tömjénnel megfüstölték, krétával felírták az évszámot, majd a háziak megvendégelték őket. Útravalóul szilvát, diót, lisztet, szalonnát, kolbászt kaptak egy zsákba, amit 2:1 arányban elosztottak a pap és a kántor között.

A moldvai Pusztinán termékenységvarázsló praktika is kapcsolódott a koledához: a pad terítője alá zabot, kukoricát, árpát raktak, és ha a pap ráült, akkor biztosak voltak abban, hogy abban az évben a tyúkok sokat tojnak majd. Szeged környékén ugyanilyen termékenységvarázsló célzattal almát, búzát vagy tollat tettek az asztalra a bő termés és gazdagon fialó jószág reményében. Vízkeresztkor ajánlatos volt fonni, hogy szép hosszú legyen a kolbász.

Háromkirályozás, háromkirály-járás

Az 1930-as években eltűnő szokás alapja ez a szentírási történet:

„Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében – válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.” (Mt2,1-12)

Vízkeresztkor délben és este vendégeskedés volt a falvakban, majd az esti harangszó után kezdődött a kántálás, csillagjárás, háromkirály-járás. Keleten és délen templomi zászlók oltalma alatt az aranyossá váló patakok vizében mosdottak az emberek az egészség reményében. A főleg Vízkereszt ünnepéhez tartozó háromkirály-járás szokása, vagyis a három napkeleti bölcs alakjának megjelenítése már a 17-18. századi karácsonyi betlehemesekben is előfordul a pásztorjáték és a Heródes-jelenet mellett. A régi adatok tanúsága szerint már a 16. században ismert a csillagozás és a csillagének, amely a háromkirályozás egyetlen biztos eleme. A legrégibb írásos emlék e hagyományról a 11. századi, Hartvik győri püspök számára írt Agenda Pontificalisból való. Bálint Sándor azt írja, hogy a háromkirály-járás előbb a vízkereszti házszentelés része volt, majd önálló adománygyűjtő szokás lett.

Egyetlen állandó szövegmotívuma az ún. csillagének:

Három királyok napján

Országunk egy istápját

Dicsérjük énekekkel,

Vigadozó versekkel:

Szép jel és szép csillag,

Szép napunk támad,

Szép napunk támad.

 

Hol vagy, zsidók királya?

Mert megjelent csillaga.

Betlehemben találják,

Szép Jézust körülállják.

Szép jel és szép csillag,

Szép napunk támad,

Szép napunk támad.

 

Kérjük a szép Szűzanyát,

Kérje értünk Szent Fiát,

Hogy békességben tartson,

Ellenségünk ne ártson.

Szép jel és szép csillag,

Szép napunk támad,

Szép napunk támad.

Íme, a kottája:

3 királyok - kotta

Hallgasd meg:

Harom kiralyok napjan_Vizkereszt-cikkben szereplo enek

Általában 10-14 éves legénykék (három király és egy angyal), ritkábban leányok jártak házról házra, betlehemmel és csillaggal a kezükben, és adták elő a régi időkben a háromkirályok dramatikus jellegű játékát. Ha bebocsáttatást nyertek a házba, eljátszották a napkeleti bölcsek látogatását, a kisded Jézusról és a csodálatos születésről énekeltek a háziaknak. A későbbi évtizedekben korcsosult a háromkirályozás jellege, már csak az ünnepköszöntés és az adománykérés maradt meg – legalábbis a feljegyzett szövegváltozatok erre utalnak.

A „háromkirályok” megjelenéséhez tartozott a különféle színű, díszes süveg vagy korona, a palást és egy érdekes eszköz, a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag.

Turán a szerecsen király arca a koromtól fekete. Menyhért kezében egy rugós botra szerelt csillag van, ezüstpapírral bevonva. A másik két király kezében kard. A csillagének „szép jel, szép csillag” szavainál előugratják a csillagot. A ceremónia voltaképp egy énekkel véget is ér, utána az adományosztás következik.

Vízkereszt napjához időjárás-jóslások is kapcsolódnak. Ha aznap hideg volt, korai tavaszt vártak, ha viszont sütött a nap, hosszú télre számítottak – legalábbis Tápén. Berettyóújfalun ez a rigmus járta: „Ha vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd”. (Izik: takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár) Máshol ezt mondták: „Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az íziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél”. Kelenyén, ha a pintyőke a kerékvágásból inni tudott, akkor esett elég eső a nyáron. Délvidéken azt tartották, ha Vízkeresztkor esik az eső, férges lesz a mák, ha viszont fúj a szél, szerencsés lesz az év.

 

Vízkereszt ünnepének helye az óvodai – iskolai életben

Mivel nem óvónőként élem a mindennapokat, csak elképzelni tudom, mit lehet kezdeni a kicsikkel ünnepek kapcsán az óvodában. Ugyanakkor, mivel sok óvodáskorú gyermekkel van napi kapcsolatom (zeneóvoda, nyelvoktatás), többé-kevésbé ismerem ezt a korosztályt. Azt gondolom, kellő inspirációval, jó példával, sok jó ötlettel és kellő szabadsággal nagyszerű eredményekre lehet jutni az 5-6 évesek körében, akik nemcsak nyitottak, de elég ügyesek is már az esztétikai élményt nyújtó alkotások, előadások kivitelezéséhez – a nagyobbakról nem is beszélve.

Az óvodai életben a téli szünetről való visszatérés legtöbbször csak 2-3 napot engedélyez a Vízkereszt megünneplésére, hiszen a karácsonyvárás lefoglalja az óvodások és óvónők figyelmét, kapacitását. Így hát kevés idő jut a felkészülésre, de nem is szükséges nagyobb hangsúlyt adni a karácsonyi ünnepkör zárónapjának, mint a kezdetének.

Véleményem szerint egyszerű háromkirályozással (csoporton belül, ill. óvodán belül) meg lehet (és ildomos is) emlékezni az ünnepről. Még a téli szünet előtt, amikor a karácsonyi készületben megismerkednek a gyerekek a háromkirályok történetével is, megtanulhatnak egy csillagéneket, és egy-két idefűzhető rigmust, mondókát (akár saját köszöntőt is kitalálhatnak!). Készíthetnek papírsüveget, papírköpenyt, „aranyat, tömjént, mirhát”, vándorbotot, és főleg csillagot (nem kiugrathatót, hanem csak hurkapálcára ragasztottat, illetve mennyezetdíszt).

Nem tartom ördögtől valónak azt sem, ha magát a keresztelkedés történetét vagy a kánai menyegző csodáját dramatikusan feldolgozzuk, vagy ami még könnyebb: eljátsszuk a házszentelést az óvodában (iskolában).

Örök kedvenc a rajzolás, színezés – ezúttal lehet tematikus is: remek (ingyenes) színezőket lehet letölteni az internetről, külföldi oldalakról, bibliai témában is.  Ha volt a csoportszobában karácsonyfa, e napon ünnepélyesen leszedhetjük.

 

Felhasznált irodalom:

  • Bálint Sándor: Sacra Hungaria. Tanulmányok a magyar vallásos népélet köréből (Ős-Kép Kiadó, Bp., 2009)
  • Dömötör Tekla: Magyar népszokások (Corvina Kiadó, 1972)
  • Dömötör Tekla: Régi és mai magyar népszokások (Tankönyvkiadó Vállalat, 1986)
  • Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (Csokonai Kiadó, 1997)
  • Molnár V. József: Kalendárium (Örökség Könyvműhely, 1998)
  • Tóth Szilvia: Ki játszik ilyet? Néphagyományok, zenei kreativitás, zenés drámajáték az óvodában (jegyzet, 2010)